A hátas az egyik legokosabb és leggyönyörűbb állat, a ló tulajdonságait ezért számos módon kamatoztatják, fajtától függően használják például hátaslóként, versenylóként, fogathúzó lóként, sőt, még vadászatra is. A legismertebb fajták az angol telivér, az arab telivér, a lipicai félvér, az andalúziai ló és a fríz ló. Az állatoknak azonban nemcsak a külső, de a belső tulajdonságai is rendkívül fontosak, hiszen az emberekhez hasonlóan minden egyes hátas saját, egyedi személyiséggel rendelkezik.
A ló tulajdonságai összefüggésben állnak a jellemével
A ló jelleme megismerhető és egy jó gazda törekedik is rá, hogy ne csak a paci fizikai, de a lelki igényeit is kielégítse. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megismerjük a ló személyiségét és elnyerjük a bizalmát. A szem a lélek tükre a lovak esetében is. A tekintete rengeteget elárul a lóval kapcsolatban, ahogy a füle is. Amelyik lónak a fülei folyamatosan mozognak, élénkek, az fegyelmezett és engedelmes. Ha azonban hátrahajtja, akkor sunyi, agresszív és engedetlen.
A ló tulajdonságait a típusuk is előrevetíti. Bizonyos célokra használt lovak gyakran azonos személyiségbeli jegyekkel rendelkeznek:
- a fogatlovak általában hidegvérűek
- a hátas ló többnyire arab telivér vagy félvér, a nyugodtság és az erő jellemző rá
- a sportpóni heves vérmérsékletű és roppant kitartó is
- a nehézigás lovak engedelmesek, masszívak kívül-belül egyaránt
- a kocsilovak velük ellentétben elegánsak és mesés megjelenésűek
- a pólópóni értelmes, okos és könnyen alkalmazkodik az utasításokhoz
- a katonai ló bátor és vakmerő (pl. lipicai)
- a díj ló kiegyensúlyozott, képes koncentrálni
- a túraló nyugodt és a változások sem tudják kizökkenteni
Elvárások a lóval szemben
A lóval szemben az embernek vannak bizonyos követelményei, vagyis az, hogy legyen engedelmes, jóindulatú, szelíd és szeretetteljes. Engedelmeskedjen az utasításoknak, kövesse azokat és teljesítse készségesen a számára kiszabott feladatokat. A kívánalmakat bizonyos lovak ellenállás nélkül, míg más lovak csak nagy harcok árán teljesítik.
Nyilvánvalóan akkor engedelmeskedik a ló, ha az emberhez jó kapcsolat fűzi és kötődik hozzá. A versenylovak makacsok és ellenállóak, a hobbilovak, gazdaságban tartott lovak azonban elismerik és elfogadják gazdájuk felsőbbrendűségét. Ha meg szeretnénk tudni, hogy melyek a ló tulajdonságai, végezzük el vele a gondozás, ápolás lépéseit. Miközben vele foglalkozunk, megfigyelhetjük, hogy hogyan reagál az egyes tevékenységekre, hogyan viselkedik a teendők elvégzése (vagyis a lábak feladása, a kantározás, a nyergelés, a felülés, a sörény tisztítása stb.) közben.
Ha ezzel megvagyunk, kipróbálhatjuk, mi történik, ha váratlan dolgokkal szembesítjük a lovat, például vizesárokkal, sárral vagy épp, ha bevisszük a patamosóba.
A ló rossz tulajdonságai
Természetesen a tulajdonságai között is akadnak olyanok, amelyek nem túl előnyösek, ráadásul az emberre veszélyesek is lehetnek. Ezeket többnyire a környezet alakítja, de a nem kívánatos viselkedésre való hajlam a gének által örökölhető is.
Rossz szokás például a szitálás, amikor állás közben egyik lábáról a másikra terheli a súlyát, “ácsorog”. Ez az erős lábait károsíthatja, általában unalmában csinálja, ráadásul a lovak egymástól is eltanulhatják. A ló tulajdonosának feladata, hogy leszoktassa róla. A másik rossz szokás a karórágás, amely az emésztés és a fogak egészsége szempontjából kellemetlen, erről is mindenképpen le kell szoktatni. Néhány ló az abrakolás előtt vagy közben rugdos, míg mások az ápolás során csipkednek. Ha így cselekszik, meg kell tanítani rá, hogy ez nem helyes. A ló jellemvonásai közül a legrosszabb, ha direkt harapja vagy rugdossa a gondozóját, ez egyrészt tűrhetetlen viselkedésforma, másrészt kockázatos is az emberre nézve.
A ló személyisége és jelleme ugyanolyan fontos, mint a külső megjelenése. Belső tulajdonságainak alakításában, a hátas nevelésében az embernek óriási szerepe van. Tulajdonosként vagy tenyésztőként igyekezzünk ezt a feladatot felelősséggel és szeretettel végezni.